Bevezető

Több fórumon is olvastam, hogy a környező versenyek mennyivel másabbak, mint az itthoniak, ilyenkor legtöbb esetben a Kassa Maraton hozták fel bezzeg példaként. Mivel idén kezdtem el versenyezni, ezért kimondott versenynaptáram vagy elképzelésem sem volt erre az idényre. Úgy voltam, hogy megnézek max 2 itthoni versenyt és ennyi. Aztán a Bükk Maraton után, ami már a harmadik Top Maratonom volt, úgy éreztem, hogy meg kéne nézni Kassát, közel van, csak jókat mondanak róla. Épp akkortájt kattantam rá Youtuben a BC Bikerace videókra is, így megszületett az elhatározás, hogy szeptember közepén irány Kassa.

Bükk Maratonon elég jó kondiban éreztem magamat, azonban ezt a formát sajnos nem sikerült megtartanom a Kassa Maratonig. Augusztus végén, Szeptember elején egyre kevesebb időm volt már tekerni, hétvégén próbálgattam nagyobb távokat menni. Az elmúlt hetekben rendszeresen toltam 40-50 km körüli túrákat, hátha sikerül kicsit felkészülnöm Kassára. Hát nem sikerült.

Szervezés

Ez elején szeretném leszögezni, hogy tényleg nagyon jó a Kassa Maraton és összehasonlíthatatlan a magyar versenyekkel. A szervezés nagyon profi! A pálya végig jól láthatóan volt jelölve, a kereszteződéseknél folyamatosan álltak az emberek és mutatták merre kell menni. Ahol kellett ott a pályán voltak jelzések, mikor jön egy kiemelt trail szakasz, hol van fotó pont, mikor vigyázzunk stb. A frissítőpontok szerintem nagyon jól voltak elosztva, volt bőségesen cucc mindenhol, isó, víz, alma, banán, különböző sütemények. Szlovákok mindenhol nagyon segítőkészek voltak, vették a kulacsot töltötték fel isóval. Én itthon csak Crosskovácsin találkoztam, ehhez hasonlíthaót önkéntesekkel. Emlékszem, hogy az egyik frissítőpontnál volt egy hölgy, aki magyarul kérdezte mit kérünk: víz, izó, sör?

Verseny

Maga a versen egy Jahodná nevű sí központban van, ami kb. 12 km-re van Kassától. Kicsit talán a Nagykovácsihoz tudnám hasonlítani Budapesti viszonylatban, csak hát egy jóval magasabb hegyen. A rajtközpont is 500 m magason volt.

Reggel negyed kilencre értünk oda, és amikor kiszálltunk a kocsiból azt hittem megfagyok. Nagyjából 10 fok volt és baromira fújt a szél, bőrkabátban és hosszú gatyában fáztam. Ezt azért emelem ki, mert kizárólag rövid cuccot vittem magammal, aláöltöző, kabát nuku. Bemelegítést a bőrkabátomban csináltam végig, mert azt hittem megfagyok. Rajtra szerencsére már jobb idő lett és végül úgy néz ki nem fáztam meg, de ez jól mutatja mennyire voltam felkészült.

A szervezésbeli különbségek itt kezdtem egyre inkább kiütközni, mivel a versenyközpont a hüttében volt. Tehát a fix hőmérséklet, a konyha, a normális wc és áram adott volt. A szervezők nem egy papír listában keresték a nevedet, hanem a nevezési lapról húzták le a kódokat, vagy a nevedre kerestek rá az adatbázisukban. Én a Superior csapaton keresztül neveztem, ami azt jelentette, hogy kemény 6500 Ft volt a nevezési díjam, ebbe az ottani rajtcsomagon kívül még egy High5 gél is belefért.

Maga a rajt kicsit csúszott a kiíráshoz képest, pár perccel később indították a menetet. Nem tudom megtippelni hány induló lehetett, nekem az 50km-es távon 360-as rajtszámom volt. A parkolóban és a rajtnál is nagyon sok magyar volt. Versenyen is sokszor mentem magyarokkal együtt.

A pálya első szakasza egy kb. 7 km-es mászás ami 500 m magasról viszi fel a mezőnyt 800 m felé. Ez a szakasz nekem a mezőny hátsó részéről 38 perc alatt jött össze. Ez az a része a pályának, ami még hasonlít az itthoni versenyekre. Ami utána jön, az teljes elmebaj. Először jön egy több mint 3 km-es lefelé szakasz, aztán kicsi mászás után további 8 km DH singletrailen. Igazából tényleg nem tudom mihez hasonlítani, mert soha nem mentem még ilyen körülmények között. Szerintem iszonyatos technikát és odafigyelést igényel a pálya. Folyamatosan láttam embereket defektet szerelni oldalt, estek előttem, és közvetlenül mögöttem is. Volt egy csaj akit láttam kifordult bokával feküdni, miközben látszott rajta, hogy fogalma sincs hol van. Tele van a pálya „vonatozós” és pump track részekkel, csak éppen itt a pump trackek nagyjából két méteresek voltak. Voltak olyan töltések, ahol örültem volna egy hátsó rugós tagnak és egy dropper postnak, mindezt úgy, hogy megrögzött hardtail fan vagyok. Mivel nem vagyok egy túl technikás és száguldozós bringás ez a rész nekem elég nagy kihívás volt. Örültem, ha nem volt előttem vagy mögöttem senki, mert akkor biztonságban éreztem magam. Amikor vonatoztak mögöttem még öten, akkor bennem volt, hogy nem megyek elég gyorsan, feltartom őket stb.

A DH szakasz után konkrétan fájt a markom annyira szorítottam a féket, a visszamászásnál folyamatosan próbáltam mozgatni a tenyereimet és az ujjaimat, hogy ne görcsöljenek be. Két nappal a verseny után még mindig érzem az ujjaimat. Innentől a mászások és a különböző singletrailek váltogattak egymást. Egy kis mászás, egy kis singletrail és így szépen váltakoztak.Emlékszem volt egy nagyon élvezetes flow trail is.

Azoknak akik járnak bikeparkozni vagy szeretnek/szeretnének nagyon jó ösvényeken csapatni, csak ajánlani tudom Kassát. Nagyon sok trail van, nagyon jó állapotban vannak, igényesek, karban tartottak. Szerintem egy modern össztelós géppel nagyon élvezetesek lehetnek ezek a lefelék.

Nagyjából két és fél óra után éreztem azt hogy nem fogom bírni azt a tempót amit eddig toltam. Otthon kizárólag rövidtávon indultam ez pedig egy középtávú verseny kb. kétszer annyi szinttel, mint a magyar rövid távok. Vissza kellett vennem a tempómból, hogy végig tudjam csinálni. Ennek ellenére az utolsó 7km-es mázsás már nagyon nem esett jól, ott már nagyon be akartam érni.

Végül az 50km és 1300m+ szint nekem 3 óra 40 perc alatt jött össze, ami nem egy túl erős idő. Viszont nem is azért mentem, hogy bármilyen időt, vagy helyezést elérjek, csak jól szerettem volna érezni magamat, ami sikerült is.

Verseny után:

A rajtcsomagnak a része volt egy meleg ebéd, itt lehetett választani gulyásleves és egy zöldséges rizottó között, valamint egy üdítő vagy sör is járt az ebédhez.

16 felépített kerékpármosó volt a helyszínen, kerékpártartóval, szabályozható slaggal, kefével és kerékpártisztító szerrel. Hallottam, ahogy több magyar is hüledezett, hogy milyen jóságok vannak itt. Tényleg összehasonlítatlan. Arról nem is beszélve, hogy semmilyen sor nem volt, szépen komótosan moshattam le a bringámat.

A verseny után őrzött kerékpártároló volt kialakítva egy teniszpálya helyén, két srác rakta és adta ki a bringákat.

A nevezésnek része volt a zuhanyzó jegy is, ami a startközponttól kb. 150m-re lévő panzióban volt. Volt meleg víz, pad, szappan. Érdemes összehasonlítani, mondjuk a Bükk Maraton kerti csapos zuhanyzási lehetőségével.

Tényleg mindenkinek csak ajánlani tudom a Kassa Maratont, érdemes elmenni és kipróbálni, mert nem fog csalódást okozni. Remélem jövőre is sikerül eljutnom erre a versenyre. A UCI felirat ami kint van a verseny hivatalos logóján, nem véletlenül került oda.

Strava link